Összefoglaló – Pannon Bowl

Az alapszakasz lezártával, valamint a Tatabánya Mustangs legyőzésével sikerült bebiztosítani, hogy az elődöntőt hazai pályán játszhassuk. Ráadásul ismételtem a Tatabánya Mustangs csapatával csaptunk össze. A győzelem egyáltalán nem volt elkönyvelve, és ennek megfelelően sokáig tartotta magát a tatabányai csapat. Zahovay Ádám és Andre Whyte összefoglalója.
Zahovay Ádám

A szezon második felében már végig ott lebegett a szemünk előtt, hogy reális esélyünk van döntőbe jutni, a meccshez érkezve pedig láttam a srácokon, hogy teljesen más hőfokon pörögnek, mint korábban. A meccs elejétől kezdve maximálisan koncentráltak és tisztában voltak vele, hogy 4×12 perc van hátra a szezonból. 

A támadóoldalon láttuk, hogy ha lépéselőnybe is fogunk kerülni bármikor a meccsen, nem dőlhetünk hátra, igazi adok kapok lesz. Tudtuk, hogy egy nagyon felkészült szegedi védelem ellen megyünk, de ha nem lőjjük magunkat lábon, sok pontot fogunk tudni felrakni. A meccsen Mészáros Marci és Szűcs Fábián is két TD hozott, a futásaink kifejezetten jól működtek és az 1-1-es párharcokból is sokszor jöttünk ki jól. A második félidőben a koncentráció és a játékhívások sem voltak megfelelőek, aminek meg is lett az eredménye. A szezon és a meccs így egy 33-34-es szituációban behívott két pontoson múlt – ennek a sikertelensége után szomorúan fogadtuk el az ezüstöt.
 
Andre Whyte
„With defense we found ourselves in a battle as expected from a well coached and organized team in the Guardians.
It was truly a football game in every sense: big plays, big stops, excitement and drama. It’s the type of game fans watching, pay, and spend their time to view for. Hats off to our guys playing hard to the whistle and coming so far this season after many failed attempts to the finals in previous seasons. They should be proud they came close to a very skilled football team, and should see the loss not as a step in the wrong direction but in the right direction for years to come.”
 

A védelemmel – ahogy arra számítottunk – egy jól edzett és szervezett Guardians-el találtuk szemben magunkat.
Ez valóban egy futballmeccs volt minden értelemben: nagy játékok, nagy megállások, izgalmak és dráma. Ez az a fajta játék, amiért a szurkolók szívesen fizetnek, néznek és az idejüket is áldozzák rá. Le a kalappal a srácok előtt, akik keményen játszottak a sípszóig, és idén ilyen messzire eljutottak, miután az előző szezonokban sok sikertelen kísérletet tettek a döntőbe jutásra. Büszkének kell lenniük, hogy közel kerültek egy nagyon képzett futballcsapathoz, és a vereséget nem a rossz irányba tett lépésként kell felfogniuk, hanem az elkövetkező évek jó irányába.

Zahovay Ádám

A szezon kapcsán – bár nagyon savanyú szőlő, ha ennyire kevésen múlik -, de azt kell mondjam, nagyon büszke vagyok a srácokra. Tudtunk kultúrát építeni, változtatni és elindulni egy más úton, mint korábban, ehhez pedig nem három ember kellett, hanem egy egész csapat. Ha a szezon előtt azt mondják, 10 centin fog múlni az aranyérem a Divízió 1-ben újoncként, mindenki aláírja – visszatekintve pedig ezt kell elvigyük, nem pedig azt, hogy milyen érzés elveszteni egy döntőt. Nagyon köszönjük mindenkinek az egész éves szurkolást, jövőre még erősebben jövünk vissza.