A 2007-es alapítás óta a Mustangs része voltál. Mi ösztönzött arra, hogy 16 év után új utakra lépj?

Az elmúlt évtizedekben rengeteg olyan nagyon jó kapcsolatom volt amit a tatai/tatabányai csapatnak köszönhettem, amiért nagyon hálás vagyok. Voltak nagyon jó pillanatok és mélypontok is, de minden szezon elején azt éreztem, a csapat megéri a sok energiát. Tavaly egy betegség miatt eltávolodva a csapattól láttam azt, hogy a srácok hiányoznak, de a szervezés része nem. Fejben áprilistól októberig eljutottam oda, hogy máshol szeretném folytatni. Nekem könnyített a váltás az életemen és nagyon jó látni, hogy a Mustangs-nak is segített, sok régi motoros zárt össze és tért vissza vagy a pályára vagy mellé. Az alapszakasz utolsó előtti meccséig szurkolok nekik, a közös találkozón pedig győzzön a jobb!

Akár ha a légkört, csapatot, management-et nézzük, mennyiben más a Diósdnál?

Egy jóval fiatalabb csapatról van szó, leginkább játéktapasztalatban. Ez szakmailag mindig jó kihívás, itt is nagyon élveztem, hogy megismerjek mindenkit, a sémát pedig rájuk szabjuk. A kultúra kiépítésére itt jóval kevesebb volt az idő, de szerencsére a vezéregyéniségek abszolút jó irányba viszik a csapatot, az értékeket pedig együtt építjük a következő évekre.
A management hozzáállásban kimagaslik Magyarországon, az hogy minden pozícióra van edzőnk, az ő érdemük, a körülményekre semmi panasz nem lehet. Itt játékosként a fejlődéshez minden adott, mindenki saját maga dönti el, mennyire veszi komolyan a lehetőséget.

Gyakorlatilag az ősz közepétől januárig formálódott az edzői stáb, míg összeállt azzá, amivel most nekivág a csapat a szezonnak. Mennyire nehezítette meg ez a felkészülést, illetve mennyire érzed összehangoltnak a munkát Jocival, Andre-val és a két import játékos-edzővel?

Azt gondolom a következő években, ha a stábot együtt tudjuk tartani, mindenképp értékes lesz a teljes holtszezon, így a folyamatosan kialakuló stáb és az időnyomás miatt csak elindultunk egy szakmai úton. Ugyanakkor a szakmai gárda profizmusát és rugalmasságát mutatta, hogy a felkészülésünk jól alakult, támogattuk a másikat és jó beszélgetésekkel vittük előrébb a csapatot. A szintlépés a következő holtszezonra adott, de nem vagyok elégedetlen.

Ha már szóba kerültek, a három amerikai igazolás mennyiben változtatta meg a játék kultúráját a csapatban, amióta itt vagy?

Andre érkezése volt az első lökés, mentalitásban és aprólékosságban kiválóan mutatta a csapatnak az új elvárásokat. Javan és Rakweon pedig nem csak a pályán való teljesítményben, de hozzáállásban is etalont hoztak, az edzésmunkához és a játékosokhoz való hozzáállásuk is követendő. Nagyon örülök, hogy három ilyen emberrel erősödött a Diósd Saints.

Magyar igazolásokat is tartogatott az előszezon, ezzel együtt pedig összeállni látszik a 2024-es keret. Hogy érzed, mekkora falat lehet a Divízió I mezőnye és mennyire lehetett felkészíteni a csapatot erre, főleg az állandó változások mellett?

Nagyon fontos lesz, hogy mennyire tudunk pofonokból felállni. Ezt a részét edzésen nagyon nehéz szimulálni, a mentális erő (angolul mindig jobban hangzik a mental toughness) nagy része abból áll, hogy nem gondoltam, hogy valamit meg tudok csinálni és mégis sikerült. Kell, hogy élesben bizonyítsák a srácok egymásnak és önmaguknak is, hogy meg tudják csinálni a dolgukat akkor is ha nagy a baj. Ebben a mentalitásban az új igazolásaink, de főleg Mészáros Marci és Törzsök Tamás óriási segítség, mögéjük fesorakozni könnyebb lesz, ezeket a tapasztalásokat mindenki jobban meg tudja majd élni.
A divízió 1 sok szempontból nagy kérdőjel idén, nehezen mérjük fel az erőviszonyokat. Idén szeretnénk mindenkinek olyan ellenfél lenni, akivel nem akar mégegyszer játszani.

Köszönjük Zahó! Találkozunk a pálya szélén az idei szezonban! GO SAINTS!