Szia Joci! Ha jól hallottunk, olyan keményen nyomod az edzéseken, hogy meg is sérültél. Elmeséled, mi történt? És ami a legfontosabb: jobban vagy már? 

Sziasztok! Igen, igaz a hír, hogy Közép-Kelet Európa legkomolyabb, legsármosabb, legbecsületesebb és legszerényebb edzője sajnos megsérült. Mondjuk vele nem tudom mi lehet, de nekem viszont elszakadt az achillesem 3 héttel ezelőtt. Egy szimpla dinamikus elindulás közben feladta a sokéves szolgálatot ez a méltán híres ínszalag a bokámnál, így kényszerítve engem egy kis extra pihenőre. Szerencsére rövid időn belül megműtöttek és hamarosan lekerül rólam a fekvőgipsz is, ami azt jelenti, hogy az első idei mérkőzésünkön már személyesen terrorizálhatom a srácokat a pálya széléről. Azt azért sajnálom, hogy nem tölthettem elég időt a fiúkkal a felkészülési időszak alatt, de próbáltam figyelemmel kísérni a munkájuk itthonról amennyire csak tudtam. 

Mindenesetre köszönöm a kérdést, már jól vagyok, hamarosan megkezdem a rehabilitációt is.

Milyen az új légkör? Hogy érzed magad Diósdon és sikerült már beilleszkedni? 

Az új légkör elég nyugodt és csendes számomra, olyan helyről érkezem, ahol a trashtalk egy kötelező eleme volt az edzéseknek és a mindennapoknak, itt mindenki nagyon kedves és segítőkész, szoknom kell még ezt az egészet. 

Nagyon jól érzem magam Diósdon, mondhatom, hogy pontosan az várt itt amire számítottam. A beilleszkedés egy hosszú folyamat, aminek az első lépése az, hogy megmutassam a srácoknak, hogy át tudom adni azt a tudást nekik amire jelenleg szükségük van, tehát jelenleg nekem kell dolgoznom azon, hogy felépítsem a karakteremet a csapatban és amint ezzel elkészülök a beilleszkedés már magától fog menni. Szerencsére éheznek a tudásra a fiúk és jó „tanulók” is, viszonylag könnyű velük dolgozni. 

Az elmúlt évekhez képest ugrottál most egy nagyot és a Cowbellst mögötted hagyva érkeztél a Saints csapatához. Mekkora kihívás volt neked szakmailag, illetve milyen elvárásokat támasztottál magad felé az idei szezonra?

Igen, elég élesnek tűnhet a váltás egy laikus számára, de úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam januárban. Szakmailag nem mondanám kihívásnak a helyzetet, nagyjából az előző munkakörömmel azonos feladatokat kell ellátnom itt is. Az egyik legnagyobb elvárás a részemről az, hogy minél több tudást minél rövidebb idő alatt eljuttassak a játékosokhoz úgy, hogy azt ők adaptálni is tudják és a hasznukra is válik. A másik pedig, hogy rá tudjam ébreszteni a játékosokat arra, hogy a győzelemhez kezdjenek el hozzászokni és egyre kevésbé tűrjék el a vereséget. 

Ennek a csapatnak a múltja a negatívumokról szólt, eljött az idő, hogy ez megváltozzon és ebben óriási szerepünk van nekünk edzőknek is. Amint sikerül ezt elültetni a srácokban, gyökeresen meg fog változni a csapat megítélése ezt garantálom.

Milyen az összhang köztetek Zahóval és Andre-val, illetve hogy látod, mekkora lökést adhat a játékosoknak, hogy két amerikai import is van a keretben? 

Zahoval szerencsére ismerjük egymást már sok-sok éve, számtalanszor találkoztunk, mint ellenfelek a bajnokságban, tartottunk közös edzéseket, nem ismeretlen együnk számára sem a másik munkássága. Elmondhatom, hogy a céljaink közösek, én néha radikálisabb módon oldanék meg helyzetek, ő sokkal békeszeretőbb ember ilyen téren, szóval néha biztosan sok vagyok egy kicsit a számára, de próbálom úgy végezni a dolgomat, hogy neki minél könnyebb és hatékonyabb legyen vezetni ezt a csapatot. Andreval is nagyon jól együtt lehet dolgozni, de sokkal kevesebb időt töltök vele, mint Zahoval, hiszen Andre a védelemre fókuszál, én pedig Zahoval karöltve a támadósorra. Az importok érkezése mindig jó hatással van a srácokra, testközelből ismerhetik meg, hogy milyen az, amikor egy játékos beleszületik ebbe a sportágba és ennek a közelében szocializálódik és nevelkedik. Elsősorban a játékhoz való hozzáállás és alázat az, amit azonnal érzékelhetnek és ez szorosan összefügg a minőségibb edzésmunkával, szóval viszonylag hamar érezni lehet a pozitív hatásait az import játékosoknak. 

A szakmai stáb már egy ideje egyben van, az új igazolásokkal pedig kezd összeállni a keret is. Hogy látod, mi lehet a cél a megújulás első évében?

Az új igazolások egy nagyon érdekes téma, a teljes előszezon egy totális káosz ebből a szempontból, nem csak nálunk, hanem a teljes liga szintjén is. Napról napra változik a keretünk és a céljaink is. Jelenleg elmondhatom, hogy a playoff szereplés a minimum, amit elvárunk a fiúktól és abban is biztos vagyok, hogy a Divízió 1 egyik nagy fekete lova leszünk idén. Ezen felül szeretnénk döntőt játszani már ebben az évben és ha egy kis szerencse is mellénk áll, akkor a szezon végén a magasba emelni a bajnoki trófeát. Ehhez óriási munka és kitartás kell, de nem elérhetetlen célok ezek és mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy elérjük őket.

Köszönjük, hamarosan találkozunk a pálya szélén. GO SAINTS!