Interjú – Törzsök Tamás
Tamás, köszönjük az idődet! Idén másodszor öltötted magadra a szentek mezét. Megfordultál már ikonikus csapatoknál a magyar szcénában, mennyiben volt más a kezdetektől részese lenni egy – hazai értelemben véve – fiatal csapat “újraépítésének”?
Az újraépítés annyira nem volt idegen számomra; már a Cowboysban játszottam, amikor ott is volt egy nagy újraépítés, és a csapat akkor még létező Divízió II-ből indulva a Divizió I-en keresztül tért vissza a HFL-be. A recept hasonló: döntőbe kell jutni, jobb esetben meg is nyerni, de a lényeg, hogy vonzó legyen a csapat és akarjanak itt focizni tehetséges srácok. Emellett a toborzás is kiemelten fontos ilyenkor. A nagy különbség, hogy itt én voltam az új játékos, természetesen pár játékost és edzőt ismertem, de a csapat nagy része számomra ismeretlen volt.
Tavaly Te és Mészáros Márton voltatok az első “sztár-igazolások” a csapat életében. Jelenti ez automatikusan azt, hogy – a te esetedben – a hátadra veszed a védelmet, vagy ez nem törvényszerű?
Mivel ez egy csapatsport, itt sem minden rajtam múlik. Számomra ez automatikus, kérdés nélkül, de ehhez kellenek az edzők, akik arra a posztra állítanak, ahol ezt meg kell tenni, és a srácok mennyire fogadnak el engem. Balog József – aki hívott a csapathoz – és Zahovay Ádám akkori vezetőedző nagyon jól tudta, milyen szerepet szán nekem az első perctől kezdve, ebben nem volt kérdés. A védelemben ugyanúgy szükség van egy ,,irányitóra” mint a támadóknál, csak itt általában az erős oldali középső linebacker az. Karrierem nagy részét ezen a poszton töltöttem – ahol bizonyítottam klubszinten és válogatott szinten is itthon -, ezáltal a srácok az elejétől felnéztek rám és elfogadtak, így olajozottabban tudott menni ez a szerepvállalás.
Első pillanattól kezdve vezető szerepet töltöttél be a defense életében – ráadásul csapatkapitány is vagy – és azt láttuk az elmúlt két évben, hogy abszolút éled is ezt a helyzetet. Mitől válhat ki és léphet előre egy csapat élére egy játékos szerinted?
Ha visszanézel az elmúlt 16 évre, voltam már sokszor ebben a szerepben és mindig élveztem. Vannak emberek, akik erre születnek; megvannak hozzá a szükséges kvalitásai és nem csak szimplán jó játékos. Sok mindent meg lehet tanulni, fejleszteni magunk, sőt kell is folyamatosan, de vannak bizonyos képességek, amikkel rendelkezni kell. Nagyon sok tehetséges srác van akinek nem való ez a feladat. Ettől Ő még kiváló játékos, de ahhoz, hogy valaki csapatkapitány legyen – és ezáltal vezető szerepet töltsön be -, több kell: érteni kell a társai nyelvén, ki kell vívnia a tiszteletet a teljesítményével, kell egy határozott kiállás, tudjon és ne féljen attól, hogy döntést kell hoznia, fel tudja vállalni ha hibázott, azokon tudjon javítani, ott kell lennie minden edzésen, és el kell érnie, hogy a csapattársai akár a halálba is kövessék Őt.
Idén ráadásul ki is emelt Miakich Gábor. Teher ez vagy inkább extra motivációt ad neked?
Mindenképpen extra motivációt! Ha ezt valaki tehernek éli meg, nem igazán kompetitív ember, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy önbizalmat ad, egy visszaigazolás arra amit csinálok.
Sok év után először, ismét a divízió 1-ben találtad magad 2024-ben. Milyen volt “visszalépni”? Tanultatok belőle? Szükségszerű volt az építkezéshez?
Sajnos már én is korosodom, szóval az utolsó szezonok egyike volt ez. Sok minden fáj már és eléggé terhelő tud lenni egy szezon, a motivációm se volt az igazi, kerestem a helyem és volt egy bicepsz-szakadásom is a második Wolves meccsemen. Számomra ez nem visszalépésként fogalmazódott meg, hanem úgy néztem, hogy én is vissza tudtam találni magamhoz, és közelíteni a legjobb szezonomhoz (2017-es) ezáltal. Mint mondtam, korábban a Cowboyssal már volt egy ilyen visszalépős újraépítkezés, igaz az 12 évvel ezelőtt. Akkor játszottam utoljára divízió I-ben és sikerült megnyerni. Mindenképp sokat tanultunk, a csapat maga is még alakulóban volt, az irány adott volt, de vannak rögös utak amiket ki kell járni. Például egy vesztes döntő, mert az ilyenek formálják a csapatot és nem csak egy fantázianév lesz pár lelkes sráccal, hanem kialakul egy arculat is a csapatról. Természetesen szükségszerű ez, sőt, mivel fiatal csapat a Saints, egy rájátszás és egy döntős szezon után is elég gyors tempó volt egyből a HFL, de az irányt tudtuk. Kiváló minőségű háttérmunkával és szakmai felkészüléssel bizonyítottuk, hogy így is lehet.
Volt, amit onnan hoztatok át a védelemmel az idei, 2025-ös HFL szezonra?
Konkrétan semmit, ami érthető is. Minden védelmi koordinátornak megvan a saját szisztémája, amit hazai környezetben azért igazítani is kell a játékosokhoz, mert itt nem az edző válogatja össze, hanem abból főz ami van. Az idei évben konkrétan három szisztémája is volt a védelemnek. Tavaly ősszel, mikor elkezdtük a felkészülést még úgy volt, hogy Trevin Howard lesz a DC, ugye ez időközben megváltozott, és volt egy üresjárat amit én töltöttem be a saját rendszeremmel. Legvégül érkezett Miakich Gábor a sajátjával, akivel sikerült kiváló kapcsolatot kiépíteni, és együtt alakítottuk aztán a szisztémát. Emelett egy védelem életében elengedhetetlen, hogy minden ellenfelére készüljön valami újjal és vegyen elő a tarsolyból olyat, amit ritkábban használ alapvetően.
Mennyire kell más hozzáállás a HFL-hez, mint az alsóbb osztályokhoz? Máshogy zajlik a felkészülés?
Természetesen. Ide több kell annál – persze ha jó akarsz lenni -, hogy csak lejárogatsz az edzésre. Bele kell tenni az extra melót mentálisan és fizikálisan is. Nyilván a sok alá-fölé játékengedélyek miatt alsóbb ligákban is össze lehet futni erősebb és gyorsabb srácokkal, de arányaiban többel találkozol velük a HFL-ben, és az import szabály is más. A HFL csapatok igyekeznek minél több pozíciós edzőt is felmutatni – ha mást nem, játékos edzőt, mint az én esetemben jelenleg a Saintsnél -, akik technikailag tudják folyamatosan fejleszteni a játékosokat.
A sok érkező a csapathoz felborította az addig megszokott sémákat, vagy a sok tapasztalt játékos nem igényelt annyi átalakítást a sémákban?
Részben érintettük már ezt a témát. Mint említettem korábban, befolyásolja a játékosállomány a sémák alakítását: szerethetsz Te egy adott sémát és játékot, ha nincs olyan játékosod, aki azt végre tudja hajtani, viszont más működőképes dolgot igen, akkor természetesen így alakítod. Szerintem sok edző – főleg külföldi – ezt tudja elrontani, hogy olyat erőltet, amihez nincs megfelelő játékosa. Szóval itt nem a tapasztalat a fő kérdés, nyilván az is fontos, de attól még, hogy valaki tapasztalt, nem fog tudni végrehajtani valamit, amire képtelen. Emellet kell az összhang is: milyen sémában tud megfelelően együtt működni az adott csapategység.
Mit jelentett a védelem számára Miakich Gábor érkezése és az, hogy viszonylag későn csatlakozott a csapathoz?
Hatalmas szakmai tapasztalatot, alázatot és odaadást adott a védelemnek, sikerült nekünk is hamar megtalálni a közös hangot és nyitni egymás felé. Mivel bajnokok lettünk, nem csatlakozott későn. 🙂 Én voltam az egyik személy a csapatban, aki erőltette, hogy szükség van védelmi koordinátorra. Töltöttem be én is már nem egyszer ezt a szerepet U19 és felnőtt csapatnál is, és teljesen más kívülről látni és reagálni a mérkőzésre, mint belülről. Kell egy hozzáértő szem az oldalvonalra, aki analitikusan gondolkodik, tud és mer változtatni.
Az alapszakasz első fele viszonylag könnyedén zajlott, a negyedik mérkőzésen bekapott vereség után azonban már nem tudott győzelmet kiharcolni a csapat. Nálatok nem történt szakmai változás, Miakich maradt a védelem élén, de hogy éltétek meg a védelem részéről a vezetőedző cseréjét (a negyedik mérkőzés után)?
Én ismertem Istvánt, válogatottban dolgoztunk is együtt – már amennyire védőjátékos támadó koordinátorral együtt dolgozik -, na meg rengeteg kemény adok-kapok mérkőzéseink voltak anno ellenfélként, szóval egész jól ismertem. Számomra öröm volt az érkezése, hozott magával egy vezetőedzőhöz méltó kiállást és fegyelmet a csapat életébe, ami elkezdett minket összekovácsolni. Strukturáltabb lett az edzésmunka, ezáltal a mi felkészülésünk is eredményesebb lett, de ezen folyamatok nem egyik napról a másikra zajlanak le, Nekünk szerencsére időben érkezett és ott állt össze a dolog igazán, ahol kellett: a rájátszásban.
Egy játékosnak, egy csapategységnek mennyire kell, mennyire szabad foglalkoznia a pályán kívül történtekkel? És egy csapatkapitánynak?
Emberek vagyunk Mi is, teljes mértékben nem lehet kizárni dolgokat, és mindenkinek meg lehet a véleménye a pályán kívüli dolgokkal. A lényeg, hogy ennek nem szabad a pályán mutatkoznia; inkább úgy fogalmaznám ezt át, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ha úgy nézzük, hogy a srácokkal meg kell értetni a háttérben folyó dolgok egy részét – mert ha megértették a dolgot, tudnak azzal foglalkozni, amivel kell a fociban -, akkor egy csapatkapitánynak kell foglalkozni ezekkel a dolgokkal.
Az alapszakasz utolsó 3 mérkőzése után a legjobbkor, az elődöntőben ismét győzelmet szerzett a csapat. Mi változott Kovács István (vezetőedző) érkezésével? Mi törte meg a 3 mérkőzés óta tartó nyeretlenséget?
Azért ehhez hozzátartozik, hogy a Sharks ellen igaz beleszaladtunk egy nagy pofonba – talán kellett is a sikeres kezdés után -, de a Bulldogs és Cowbells meccs is nyerhető volt. A Bulldogs ellen rettenet mód játszottunk, a Cowbells ellen pedig egy kiélezett, jó mérkőzésen születtek rossz döntések, és hatalmas szívvel játszva bevonzották a győzelmet a Cowbells játékosai, főleg Komiszár Kristóf. Ezekből mind tanultunk és ahol kellett, ott már felkészültek voltunk. Senki nem arra fog emlékezni, hogy 3-3 -as mérleggel jutott rájátszásba a Saints, hanem hogy újoncként megnyerte 2025-ben a HFL-t.
Az elődöntőben már egy magabiztos, összeszokott és jó kémiával rendelkező csapategységet láthattunk. Elmondható, hogy az addigi 6 mérkőzés kellett ahhoz, hogy egybe érjen a védelem? Vagy valami más hajtotta a csapatot?
Sok sérülés volt szezon közben a csapat körül, ez nehezítette a védelem összeszokását. Sok támadójátékosnak is be kellett segítenie nekünk, miközben bőven volt feladatuk a támadóknál is. Ehhez sok minden kellett: kellett, hogy a csapat 60%-a már ősszel is edzett. Kellet, hogy jól induljunk, aztán pofozózsákok legyünk. Kellet a közösen töltött idő és sok minden más.
3x nyertél már Hungarian Bowl-t. Máshogy érkeztél meg július 12-én a döntőre, mit korábban? Vagy rutinos résztvevőként már tudtad, mire számíts?
Igen.
Ebből 1x tavalyelőtt a Wolves-al sérültként nyertem, ott sokat nem tettem hozzá az első alapszakasz és egy vukovi Cefl meccsen kívül sajnos.
2014-ben még Rebels néven – de az már a Cowbells elődje volt – még csereként, viszont fun fact, hogy akkor is elszakadt a bicepszem, csak a másik karomon, de ez szezon előtt 1 héttel volt pont, és az utolsó alapszakasz meccsre már visszatértem, de így nyilván csereként.
Aztán 2017-ben már a Cowbells védelem élén sikerült a Hidegkuti Nándor stadionban. Szóval igen, azért elmondható, hogy más érzés, de pont előhozta bennem azt az idei Hungarian Bowl, hogy nagyon izgultam egy meccs előtt, ilyet már rég éreztem.
Két olyan csapat mérkőzött meg, amelyek első koronájukra vártak. A Diósd Saints ráadásul debütáló évében egyből döntőbe került. Hogy érezted, milyen volt a hangulat a pályán és a lelátókon?
Mi végig magabiztosak voltunk, így is játszottunk – még ha sok hibával is -, de tudtuk mi a dolgunk és törekedtünk rá, hogy végrehajtsuk. A mi részünkről végig fókuszban voltunk és a meccsre koncentráltunk. Én ilyenkor teljes mértékben ki tudom zárni a lelátót és csak a meccsre koncentrálok, így arról nem tudok neked mit mondani, de a mérkőzés után hatalmas örömünnep volt.
Az első félidőben egy abszolút szoros összecsapást láthattunk, ahol egyik csapat sem tudott elhúzni a másiktól. Hogy láttad, mi lehetett a probléma a védelem részéről? Meglepte a csapatot a Bulldogs?
Nem igazán leptek meg minket, azzal jöttek amire készültünk, tudtuk is, mi a dolgunk, csak voltak mindig egyéni hibák amiken elmentek a játékok. Ebbe benne volt, hogy sok játékos első Hungarian Bowlját játszotta, vagy játszott már, de nem nyert még. Amint ezt mindenki levetkőzte és elkezdett játszani, onnan ment a szekér. Sajnos ez egy félidőbe telt, de ezt a Bulldogs nem tudta igazán kihasználni.
Milyen érzelmek voltak benned a lefújást követően? Hogy élted meg a 4. Hungarian Bowl győzelmet?
Természetesen hatalmas nagy öröm. Ilyenkor az ember még órákig nem hiszi el igazán, de közben mégis. Igazán jó így visszagondolni mit tettünk meg ezért, fagyoskodtunk januárban és februárban, szeptember óta edzettünk, sok mindenen átmentünk. Ilyenkor ezek nagyon szép emlékké változnak át és ez az érzés mindig jó lesz, legyen az akárhanyadik döntős győzelem.
2009 óta viseled a vállvédőt. Mennyit változott azóta a hazai foci szerinted, akár technikailag, akár szakmailag?
Nagyon sokat változott: gyorsaság, játékintelligencia, szakmai háttér és sok dolgot sorolhatnék. Vannak nehéz dolgok, csapatok szűnnek meg. A Covid hatás itt is erős volt: előtte felívelő pályán volt itthon a foci, 5 ezres stadiont töltöttünk meg válogatott mérkőzéssel. Jelenleg kicsit bizonytalannak érzem a dolgokat, nincs megfelelő irány meghatározva, hullámvölgyet látok én most magam előtt és főleg az utánpótlásban, ami nekem szívügyem. Játékoshiány, edző hiány; ez legjobban abban mutatkozik meg, hogy a Wolvesnak is össze kell már állnia U19-ben a Cowbellsel. Utánpótlás nélkül egyik sport sem tud fenntartható lenni, de ez az én véleményem játékosként és edzőként.
